Görögország túlélte a krízist(?)

Legalábbis egyelőre. Minden azon múlik, hogy a görög parlament jóváhagyja-e a megállapodás szerinti reformintézkedéseket, amelyek hozzásegítik a válság átvészeléséhez.

Mi történne, ha Görögország kilépne az eurózónából? Ez a kérdés állt a középpontban, amikor Európa vezető politikusai az eurózóna és a görögök jövőjéről egyeztettek. Angela Merkel német kancellár már többször kijelentette, hogy Görögország megbízhatatlan, amely véleményt sok más befolyásos politikus is oszt. Erre Tsipras miniszterelnök bőven adott okot, hiszen kormányának lépései széles körben felháborodást keltettek. Míg az unió vezetői, a hitelezők és az EKB minden erejével a görögök megsegítésén dolgozott, addig a görög kormány majdhogynem államcsődöt és a pénzügyi rendszer összeomlását idézte elő.

Ugyanakkor a heves viták közepette egy dolog mindenki számára nyilvánvaló vált: egy esetleges kilépésre senki nincs felkészülve.

Végül a görög parlament múlt csütörtökön jóváhagyta az első reformcsomagot, amely három éves pénzügyi támogatást és rövid távú áthidaló kölcsönt nyújt az országnak. Mario Draghi kijelentette, hogy az Európai Központi Bank arra törekszik, hogy Görögország az eurózóna része maradjon, ezért növelte a görög bankok likviditását, így azok három hét után újra kinyitnak hétfőn.  A legfontosabb kérdés azonban még mindig megválaszolatlan maradt: vajon elegendő lesz-e Görögországnak a reformok elfogadása és a pénzügyi injekciók ahhoz, hogy ismét növekedési pályára kerüljenek?

Vagy mindössze ideiglenes tűzoltásról beszélhetünk, és csak idő kérdése, hogy ismét fizetésképtelenné váljon az ország?

Lehetséges, hogy a nemzetközi hitelezők és az európai politikusok maguknak ártottak Görögország megmentésével, hiszen így folytatódhat az európai adófizetők pénzét kockáztató szerencsejáték. A görög adósság olyan mértéket öltött, hogy azt egyetlen parlament sem tudja majd fenntartható szintre csökkenteni, az adó emelése és a költségvetési megszorítások pedig még jobban aláássák a gazdaságot.

Ennek hatására pár éven belül ismét csőd közeli állapotba kerül az ország. Ekkor kerülnek igazi válaszút elé a görög és az uniós politikusok: elengedik a görögök adósságát, és minden terhet az európai adófizetők vállára helyeznek, vagy a görögök visszatérnek a drachma használatához, és ezáltal beindítják a gazdasági növekedést.