Az egyensúlytalanságból manapság sok van és nehéz megjósolni, hogy melyik váltja ki a gazdasági válságot, vagy a gazdaságok fenntartják a jelenlegi jó teljesítményt és a potenciális kockázatok idővel eltűnnek. De ilyen szempotból kellemetlen, hogy a globális gazdaság nagymértékben összefonódik, és a kockázat megvalósítása könnyen más problémákat okozhat.
Sok közgazdász figyelmeztet manapság a további gazdasági válságot okozó kockázatokra. Ilyen kockázat jelenthetnek például a központi bankok lépései, amelyek gyakran nem hagyományos intézkedéseikkel enyhítenek a monetáris politikán olyan szinten, amelyre még nem volt példa a történelemben. Ez például a kötvényhozamok visszaeséséhez vezetett, amelyekből a legbiztonságosabbakkal kereskedtek, sőt még jelenleg is negatív hozamokkal kereskednek. Az alacsony kamatlábaknak köszönhetően a vállalkozások eladósodtak és az államadósság is jelentősen megnőtt.
Azok a országok, amelyek már a válság előtt eladósodtak, sokszor még nagyobbra nőtt az adósságuk. A monetáris politika esetleges szigorítása (kamatlábemelés) problémákat okozhat ezekben az országokban. Ugyanakkor az egyes országok adósságának megnövekedése azt a kockázatot rejti, hogy ha gazdasági problémák merülnek fel, ezek az országok már nem lesznek képesek segíteni a gazdaságon a fiskális politikával, mint a múltban. Az is vitatható, hogy a központi bankok milyen mértékben tudták tovább lazítani a monetáris politikájukon abból a célból, hogy segítsék a gazdaságot a pénzügyi stabilitás aláásása nélkül.
Azonban nem szabad elfelejtenünk a többi kockázatot sem. Hosszútávon pl. Kína lassuló gazdaságáról beszélhetünk, amely esetében az is kérdéses, hogy meddig fog tartani a jelenlegi növekedés és milyen mértékben tartható fenn a gazdálkodás állam általi jelenlegi támogatása. Érdemes megemlíteni a diákhitelekkel kapcsolatos kockázatokat az Egyesült Államokban. Az euróövezetben továbbra is problémát jelentene az eladósodott országok egy része. A leginkább kockázatos ország valószínűleg Olaszország, és problémái hatással lehetnek az egész Európai Unió gazdaságára.
A különböző egyensúlytalanságból tehát jelenleg sok van és nehéz megjósolni, hogy ezek közül melyik okozhatna válságot, a gazdaság továbbra is fenntartja a jelenlegi jó teljesítményét és a lehetséges kockázatok eltűnnek. Kellemetlen e tekintetben az a tény, hogy a globális gazdaság nagyon összefonódik és némely kockázat megvalósulása másutt könnyen problémákat okozhat. Azonban ha az egyes vállalatok sikeresen kezelik a válságot, akkor ezek általában magas hozzáadott értékű és magas árrésű cégek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy tartalékokat hozzanak létre a növekedés időszakában, hogy jobban manipulálják az árakat és versenyelőnyt biztosítsanak saját maguknak. Ezért azt gondolom, hogy a kockázatokat máshol kell keresni, nem pedig a Szilícium-völgyben.